詩篇 42

1 可拉後裔的訓誨詩，交與伶長。 上帝啊，我的心切慕你， 如鹿切慕溪水。

A karmesternek. Oktató dal. Kórach fiaitól. Mint szarvasünő, mely kiáltoz vizek medrei felé, úgy kiáltoz a lelkem te feléd, oh Isten.

2 我的心渴想上帝，就是永生上帝； 我幾時得朝見上帝呢？

Szomjuhozik lelkem Istenre, az élő Istenre; mikor mehetek el s jelenhetem meg Isten színe előtt?

3 我晝夜以眼淚當飲食； 人不住地對我說：你的上帝在哪裏呢？

Könnyem lett nekem kenyerem nappal és éjjel, mikor így szóltak hozzám egész nap: hol az Istened?

4 我從前與眾人同往， 用歡呼稱讚的聲音 領他們到上帝的殿裏，大家守節。 我追想這些事， 我的心極其悲傷。

Ezekre hadd emlékezem és öntsem ki magamban lelkemet: midőn vonultam a tömeggel, ballagtam velük Isten házáig az ünneplő sokaságnak újjongás- és hálahangja közt.

5 我的心哪，你為何憂悶？ 為何在我裏面煩躁？ 應當仰望上帝，因他笑臉幫助我； 我還要稱讚他。

Mit görnyedezel, én lelkem és zajongsz én bennem? Várakozzál Istenre, mert én fogom őt magasztalni arcza segitségeért.

6 我的上帝啊，我的心在我裏面憂悶， 所以我從約旦地， 從黑門嶺，從米薩山記念你。

Istenem! Bennem görnyedez a lelkem; azért gondolok reád a Jordán földjéről, a Chermfinokrúl, a kicsiny hegyről.

7 你的瀑布發聲，深淵就與深淵響應； 你的波浪洪濤漫過我身。

Vízár vízárnak szól zuhatagjaid morajánál – mind a hullámaid és habjaid átvonultak rajtam.

8 白晝，耶和華必向我施慈愛； 黑夜，我要歌頌禱告賜我生命的上帝。

Nappal kirendeli az Örökkévaló az ő kegyelmét, éjjel pedig az ő éneke van én velem: imádság éltem Istenéhez.

9 我要對上帝－我的磐石說： 你為何忘記我呢？ 我為何因仇敵的欺壓時常哀痛呢？

Hadd mondom Istennek: szírtem, miért felejtettél el engem, miért járok elbúsultan ellenség nyomása alatt?

10 我的敵人辱罵我， 好像打碎我的骨頭， 不住地對我說： 你的上帝在哪裏呢？

Gyilkolás lévén csontjaimban, gyaláztak engem ellenségeim, midőn így szóltak hozzám egész nap: hol az Istened?

11 我的心哪，你為何憂悶？ 為何在我裏面煩躁？ 應當仰望上帝，因我還要稱讚他。 他是我臉上的光榮，是我的上帝。

Mit görnyedezel, én lelkem és mit zajongsz én bennem? Várakozzál Istenre, mert még fogom őt magasztalni, arczom segitségét és Istenemet.