詩篇 4
1 大衛的詩，交與伶長。用絲弦的樂器。 顯我為義的上帝啊， 我呼籲的時候，求你應允我！ 我在困苦中，你曾使我寬廣； 現在求你憐恤我，聽我的禱告！
A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Dávidtól. Mikor fölkiáltok: hallgass meg, igazságom Istene; a szorúltságban tág tért adtál nekem, kegyelmezz nekem és halljad imádságomat!
2 你們這上流人哪，你們將我的尊榮變為羞辱要到幾時呢？ 你們喜愛虛妄，尋找虛假，要到幾時呢？ (細拉)
Emberfiak, meddig legyen becsületem becsmérléssé, szeretitek a hiábavalóságot, keresitek a hazugságot? Széla.
3 你們要知道，耶和華已經分別虔誠人歸他自己； 我求告耶和華，他必聽我。
Tudjátok hát meg, hogy az Örökkévaló megkülönböztette az ő jámborát, az Örökkévaló hallja, mikor fölkiáltok hozzá.
4 你們應當畏懼，不可犯罪； 在床上的時候，要心裏思想，並要肅靜。 (細拉)
Reszkessetek és ne vétkezzetek; szóljatok szívetekben fekvőkelyeteken s csillapodjatok! Széla.
5 當獻上公義的祭， 又當倚靠耶和華。
Áldozzatok igaz áldozatokat, s bizzatok az Örökkévalóban!
6 有許多人說：誰能指示我們甚麼好處？ 耶和華啊，求你仰起臉來，光照我們。
Sokan mondják: ki láttat velünk jót; emeld felénk arczod világosságát, Örökkévaló!
7 你使我心裏快樂， 勝過那豐收五穀新酒的人。
Örömet adtál szívembe, inkább mint mikor gabonájuk és mustjok megsokasodnak.
8 我必安然躺下睡覺， 因為獨有你－耶和華使我安然居住。
Békében egyaránt lefekszem és alszom; mert te, Örökkévaló, magánosságban bizton lakoztatsz engemet.
