詩篇 39

1 大衛的詩，交與伶長耶杜頓。 我曾說：我要謹慎我的言行， 免得我舌頭犯罪； 惡人在我面前的時候， 我要用嚼環勒住我的口。

A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!

2 我默然無聲，連好話也不出口； 我的愁苦就發動了，

Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;

3 我的心在我裏面發熱。 我默想的時候，火就燒起， 我便用舌頭說話。

hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:

4 耶和華啊，求你叫我曉得我身之終！ 我的壽數幾何？ 叫我知道我的生命不長！

Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.

5 你使我的年日窄如手掌； 我一生的年數，在你面前如同無有。 各人最穩妥的時候，真是全然虛幻。 (細拉)

Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.

6 世人行動實係幻影。 他們忙亂，真是枉然； 積蓄財寶，不知將來有誰收取。

Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.

7 主啊，如今我等甚麼呢？ 我的指望在乎你！

Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!

8 求你救我脫離一切的過犯， 不要使我受愚頑人的羞辱。

Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!

9 因我所遭遇的是出於你， 我就默然不語。

Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.

10 求你把你的責罰從我身上免去； 因你手的責打，我便消滅。

Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!

11 你因人的罪惡懲罰他的時候， 叫他的笑容消滅，如衣被蟲所咬。 世人真是虛幻！ (細拉)

Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.

12 耶和華啊，求你聽我的禱告， 留心聽我的呼求！ 我流淚，求你不要靜默無聲！ 因為我在你面前是客旅， 是寄居的，像我列祖一般。

Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.

13 求你寬容我， 使我在去而不返之先可以力量復原。

Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.