詩篇 2

1 外邦為甚麼爭鬧？ 萬民為甚麼謀算虛妄的事？

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

2 世上的君王一齊起來， 臣宰一同商議， 要敵擋耶和華並他的受膏者，

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

3 說：我們要掙開他們的捆綁， 脫去他們的繩索。

Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

4 那坐在天上的必發笑； 主必嗤笑他們。

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

5 那時，他要在怒中責備他們， 在烈怒中驚嚇他們，

Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

6 說：我已經立我的君 在錫安－我的聖山上了。

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

7 受膏者說：我要傳聖旨。 耶和華曾對我說：你是我的兒子， 我今日生你。

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

8 你求我，我就將列國賜你為基業， 將地極賜你為田產。

Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

9 你必用鐵杖打破他們； 你必將他們如同窯匠的瓦器摔碎。

Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

10 現在，你們君王應當省悟！ 你們世上的審判官該受管教！

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

11 當存畏懼事奉耶和華， 又當存戰兢而快樂。

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

12 當以嘴親子，恐怕他發怒， 你們便在道中滅亡， 因為他的怒氣快要發作。 凡投靠他的，都是有福的。

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!