詩篇 2

1 外邦為甚麼爭鬧？ 萬民為甚麼謀算虛妄的事？

Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

2 世上的君王一齊起來， 臣宰一同商議， 要敵擋耶和華並他的受膏者，

összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

3 說：我們要掙開他們的捆綁， 脫去他們的繩索。

Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

4 那坐在天上的必發笑； 主必嗤笑他們。

Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

5 那時，他要在怒中責備他們， 在烈怒中驚嚇他們，

akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

6 說：我已經立我的君 在錫安－我的聖山上了。

Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

7 受膏者說：我要傳聖旨。 耶和華曾對我說：你是我的兒子， 我今日生你。

Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

8 你求我，我就將列國賜你為基業， 將地極賜你為田產。

Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

9 你必用鐵杖打破他們； 你必將他們如同窯匠的瓦器摔碎。

majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

10 現在，你們君王應當省悟！ 你們世上的審判官該受管教！

Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

11 當存畏懼事奉耶和華， 又當存戰兢而快樂。

szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

12 當以嘴親子，恐怕他發怒， 你們便在道中滅亡， 因為他的怒氣快要發作。 凡投靠他的，都是有福的。

Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!