< 詩篇 144 >
1 大衛的詩。 耶和華-我的磐石是應當稱頌的! 他教導我的手爭戰, 教導我的指頭打仗。
Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.
2 他是我慈愛的主,我的山寨, 我的高臺,我的救主, 我的盾牌,是我所投靠的; 他使我的百姓服在我以下。
Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet.
3 耶和華啊,人算甚麼,你竟認識他! 世人算甚麼,你竟顧念他!
Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
5 耶和華啊,求你使天下垂,親自降臨, 摸山,山就冒煙。
Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6 求你發出閃電,使他們四散, 射出你的箭,使他們擾亂。
Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
7 求你從上伸手救拔我, 救我出離大水, 救我脫離外邦人的手。
Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;
A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
10 你是那拯救君王的; 你是那救僕人大衛脫離害命之刀的。
Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.
11 求你救拔我, 救我脫離外邦人的手。 他們的口說謊話; 他們的右手起假誓。
Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
12 我們的兒子從幼年好像樹栽子長大; 我們的女兒如同殿角石, 是按建宮的樣式鑿成的。
Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
13 我們的倉盈滿,能出各樣的糧食; 我們的羊在田間孳生千萬。
Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.
14 我們的牛馱着滿馱, 沒有人闖進來搶奪, 也沒有人出去爭戰; 我們的街市上也沒有哭號的聲音。
Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
15 遇見這光景的百姓便為有福! 有耶和華為他們的上帝,這百姓便為有福!
Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.