詩篇 123

1 上行之詩。 坐在天上的主啊， 我向你舉目。

Zarándoklás éneke. Hozzád emeltem szemeimet, te ki az égben trónolsz!

2 看哪，僕人的眼睛怎樣望主人的手， 使女的眼睛怎樣望主母的手， 我們的眼睛也照樣望耶和華－我們的上帝， 直到他憐憫我們。

Íme, mint szolgák szemei uruknak kezére, mint szolgáló szemei úrnője kezére: úgy fordulnak szemeink az Örökkévalóhoz Istenünkhöz, mígnem kegyelmez nekünk.

3 耶和華啊，求你憐憫我們，憐憫我們！ 因為我們被藐視，已到極處。

Kegyelmezz nekünk, Örökkévaló, kegyelmezz nekünk, mert bőven jóllaktunk a csúfolással;

4 我們被那些安逸人的譏誚 和驕傲人的藐視，已到極處。

bőven is jóllakott lelkünk, gúnyjával a gondtalanoknak, csúfolásával a gőgös elnyomóknak.