< 約拿書 2 >
És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
2 說: 我遭遇患難求告耶和華, 你就應允我; 從陰間的深處呼求, 你就俯聽我的聲音。 (Sheol )
És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. (Sheol )
3 你將我投下深淵, 就是海的深處; 大水環繞我, 你的波浪洪濤都漫過我身。
Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
4 我說:我從你眼前雖被驅逐, 我仍要仰望你的聖殿。
És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
5 諸水環繞我,幾乎淹沒我; 深淵圍住我; 海草纏繞我的頭。
Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
6 我下到山根, 地的門將我永遠關住。 耶和華-我的上帝啊, 你卻將我的性命從坑中救出來。
A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
7 我心在我裏面發昏的時候, 我就想念耶和華。 我的禱告進入你的聖殿, 達到你的面前。
Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
9 但我必用感謝的聲音獻祭與你。 我所許的願,我必償還。 救恩出於耶和華。
De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.