約伯記 9
1 約伯回答說：
Felele pedig Jób, és monda:
2 我真知道是這樣； 但人在上帝面前怎能成為義呢？
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 若願意與他爭辯， 千中之一也不能回答。
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 他心裏有智慧，且大有能力。 誰向上帝剛硬而得亨通呢？
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 他發怒，把山翻倒挪移， 山並不知覺。
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6 他使地震動，離其本位， 地的柱子就搖撼。
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 他吩咐日頭不出來，就不出來， 又封閉眾星。
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 他獨自鋪張蒼天， 步行在海浪之上。
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 他造北斗、參星、昴星， 並南方的密宮；
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 他行大事，不可測度， 行奇事，不可勝數。
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 他從我旁邊經過，我卻不看見； 他在我面前行走，我倒不知覺。
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12 他奪取，誰能阻擋？ 誰敢問他：你做甚麼？
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 上帝必不收回他的怒氣； 扶助拉哈伯的，屈身在他以下。
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 既是這樣，我怎敢回答他， 怎敢選擇言語與他辯論呢？
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 我雖有義，也不回答他， 只要向那審判我的懇求。
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16 我若呼籲，他應允我； 我仍不信他真聽我的聲音。
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 他用暴風折斷我， 無故地加增我的損傷。
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 我就是喘一口氣，他都不容， 倒使我滿心苦惱。
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19 若論力量，他真有能力！ 若論審判，他說誰能將我傳來呢？
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20 我雖有義，自己的口要定我為有罪； 我雖完全，我口必顯我為彎曲。
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21 我本完全，不顧自己； 我厭惡我的性命。
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 善惡無分，都是一樣； 所以我說，完全人和惡人，他都滅絕。
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23 若忽然遭殺害之禍， 他必戲笑無辜的人遇難。
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24 世界交在惡人手中； 蒙蔽世界審判官的臉， 若不是他，是誰呢？
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25 我的日子比跑信的更快， 急速過去，不見福樂。
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 我的日子過去如快船， 如急落抓食的鷹。
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27 我若說：我要忘記我的哀情， 除去我的愁容，心中暢快；
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 我因愁苦而懼怕， 知道你必不以我為無辜。
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29 我必被你定為有罪， 我何必徒然勞苦呢？
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 我若用雪水洗身， 用鹼潔淨我的手，
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 你還要扔我在坑裏， 我的衣服都憎惡我。
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 他本不像我是人，使我可以回答他， 又使我們可以同聽審判。
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33 我們中間沒有聽訟的人 可以向我們兩造按手。
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34 願他把杖離開我， 不使驚惶威嚇我。
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35 我就說話，也不懼怕他， 現在我卻不是那樣。
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
