約伯記 9
1 約伯回答說：
Felelt Jób és mondta:
2 我真知道是這樣； 但人在上帝面前怎能成為義呢？
Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
3 若願意與他爭辯， 千中之一也不能回答。
Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
4 他心裏有智慧，且大有能力。 誰向上帝剛硬而得亨通呢？
Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
5 他發怒，把山翻倒挪移， 山並不知覺。
A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
6 他使地震動，離其本位， 地的柱子就搖撼。
a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
7 他吩咐日頭不出來，就不出來， 又封閉眾星。
a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
8 他獨自鋪張蒼天， 步行在海浪之上。
kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
9 他造北斗、參星、昴星， 並南方的密宮；
teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
10 他行大事，不可測度， 行奇事，不可勝數。
a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
11 他從我旁邊經過，我卻不看見； 他在我面前行走，我倒不知覺。
lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
12 他奪取，誰能阻擋？ 誰敢問他：你做甚麼？
ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
13 上帝必不收回他的怒氣； 扶助拉哈伯的，屈身在他以下。
Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
14 既是這樣，我怎敢回答他， 怎敢選擇言語與他辯論呢？
hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
15 我雖有義，也不回答他， 只要向那審判我的懇求。
A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
16 我若呼籲，他應允我； 我仍不信他真聽我的聲音。
Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
17 他用暴風折斷我， 無故地加增我的損傷。
A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
18 我就是喘一口氣，他都不容， 倒使我滿心苦惱。
Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
19 若論力量，他真有能力！ 若論審判，他說誰能將我傳來呢？
Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
20 我雖有義，自己的口要定我為有罪； 我雖完全，我口必顯我為彎曲。
Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
21 我本完全，不顧自己； 我厭惡我的性命。
Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
22 善惡無分，都是一樣； 所以我說，完全人和惡人，他都滅絕。
Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
23 若忽然遭殺害之禍， 他必戲笑無辜的人遇難。
Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
24 世界交在惡人手中； 蒙蔽世界審判官的臉， 若不是他，是誰呢？
Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
25 我的日子比跑信的更快， 急速過去，不見福樂。
Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
26 我的日子過去如快船， 如急落抓食的鷹。
Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
27 我若說：我要忘記我的哀情， 除去我的愁容，心中暢快；
Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
28 我因愁苦而懼怕， 知道你必不以我為無辜。
megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
29 我必被你定為有罪， 我何必徒然勞苦呢？
Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
30 我若用雪水洗身， 用鹼潔淨我的手，
Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
31 你還要扔我在坑裏， 我的衣服都憎惡我。
akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
32 他本不像我是人，使我可以回答他， 又使我們可以同聽審判。
Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
33 我們中間沒有聽訟的人 可以向我們兩造按手。
Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
34 願他把杖離開我， 不使驚惶威嚇我。
Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
35 我就說話，也不懼怕他， 現在我卻不是那樣。
majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
