約伯記 7
1 人在世上豈無爭戰嗎？ 他的日子不像雇工人的日子嗎？
Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
2 像奴僕切慕黑影， 像雇工人盼望工價；
A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:
3 我也照樣經過困苦的日月， 夜間的疲乏為我而定。
Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
4 我躺臥的時候便說： 我何時起來，黑夜就過去呢？ 我盡是反來覆去，直到天亮。
Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.
5 我的肉體以蟲子和塵土為衣； 我的皮膚才收了口又重新破裂。
Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.
6 我的日子比梭更快， 都消耗在無指望之中。
Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.
7 求你想念，我的生命不過是一口氣； 我的眼睛必不再見福樂。
Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
8 觀看我的人，他的眼必不再見我； 你的眼目要看我，我卻不在了。
Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!
A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a sírba, nem jő fel többé. (Sheol h7585)
10 他不再回自己的家； 故土也不再認識他。
Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
11 我不禁止我口； 我靈愁苦，要發出言語； 我心苦惱，要吐露哀情。
Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
12 我對上帝說：我豈是洋海， 豈是大魚，你竟防守我呢？
Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?
13 若說：我的床必安慰我， 我的榻必解釋我的苦情，
Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
14 你就用夢驚駭我， 用異象恐嚇我，
Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
15 甚至我寧肯噎死，寧肯死亡， 勝似留我這一身的骨頭。
Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
16 我厭棄性命，不願永活。 你任憑我吧，因我的日子都是虛空。
Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.
17 人算甚麼，你竟看他為大， 將他放在心上？
Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
18 每早鑒察他， 時刻試驗他？
Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.
19 你到何時才轉眼不看我， 才任憑我咽下唾沫呢？
Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?
20 鑒察人的主啊，我若有罪，於你何妨？ 為何以我當你的箭靶子， 使我厭棄自己的性命？
Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
21 為何不赦免我的過犯， 除掉我的罪孽？ 我現今要躺臥在塵土中； 你要殷勤地尋找我，我卻不在了。
És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.
