約伯記 6
1 約伯回答說：
Jób pedig felele, és monda:
2 惟願我的煩惱稱一稱， 我一切的災害放在天平裏；
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 現今都比海沙更重， 所以我的言語急躁。
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 因全能者的箭射入我身； 其毒，我的靈喝盡了； 上帝的驚嚇擺陣攻擊我。
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 野驢有草豈能叫喚？ 牛有料豈能吼叫？
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 物淡而無鹽豈可吃嗎？ 蛋青有甚麼滋味呢？
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 看為可厭的食物， 我心不肯挨近。
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 惟願我得着所求的， 願上帝賜我所切望的；
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 就是願上帝把我壓碎， 伸手將我剪除。
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 我因沒有違棄那聖者的言語， 就仍以此為安慰， 在不止息的痛苦中還可踴躍。
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 我有甚麼氣力使我等候？ 我有甚麼結局使我忍耐？
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 我的氣力豈是石頭的氣力？ 我的肉身豈是銅的呢？
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 在我豈不是毫無幫助嗎？ 智慧豈不是從我心中趕出淨盡嗎？
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 那將要灰心、離棄全能者、 不敬畏上帝的人， 他的朋友當以慈愛待他。
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 我的弟兄詭詐，好像溪水， 又像溪水流乾的河道。
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 這河因結冰發黑， 有雪藏在其中；
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 天氣漸暖就隨時消化， 日頭炎熱便從原處乾涸。
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 結伴的客旅離棄大道， 順河偏行，到荒野之地死亡。
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 提瑪結伴的客旅瞻望； 示巴同夥的人等候。
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 他們因失了盼望就抱愧， 來到那裏便蒙羞。
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 現在你們正是這樣， 看見驚嚇的事便懼怕。
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 我豈說：請你們供給我， 從你們的財物中送禮物給我？
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 豈說：拯救我脫離敵人的手嗎？ 救贖我脫離強暴人的手嗎？
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 請你們教導我，我便不作聲； 使我明白在何事上有錯。
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 正直的言語力量何其大！ 但你們責備是責備甚麼呢？
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 絕望人的講論既然如風， 你們還想要駁正言語嗎？
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 你們想為孤兒拈鬮， 以朋友當貨物。
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 現在請你們看看我， 我決不當面說謊。
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 請你們轉意，不要不公； 請再轉意，我的事有理。
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 我的舌上豈有不義嗎？ 我的口裏豈不辨奸惡嗎？
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
