約伯記 30
1 但如今，比我年少的人戲笑我； 其人之父我曾藐視， 不肯安在看守我羊群的狗中。
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2 他們壯年的氣力既已衰敗， 其手之力與我何益呢？
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 他們因窮乏飢餓，身體枯瘦， 在荒廢淒涼的幽暗中齦乾燥之地，
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4 在草叢之中採鹹草， 羅騰的根為他們的食物。
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 他們從人中被趕出； 人追喊他們如賊一般，
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6 以致他們住在荒谷之間， 在地洞和巖穴中；
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7 在草叢中叫喚， 在荊棘下聚集。
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 這都是愚頑下賤人的兒女； 他們被鞭打，趕出境外。
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9 現在這些人以我為歌曲， 以我為笑談。
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10 他們厭惡我，躲在旁邊站着， 不住地吐唾沫在我臉上。
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
11 鬆開他們的繩索苦待我， 在我面前脫去轡頭。
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
12 這等下流人在我右邊起來， 推開我的腳，築成戰路來攻擊我。
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13 這些無人幫助的， 毀壞我的道，加增我的災。
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14 他們來如同闖進大破口， 在毀壞之間滾在我身上。
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15 驚恐臨到我， 驅逐我的尊榮如風； 我的福祿如雲過去。
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16 現在我心極其悲傷； 困苦的日子將我抓住。
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17 夜間，我裏面的骨頭刺我， 疼痛不止，好像齦我。
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 因上帝的大力，我的外衣污穢不堪， 又如裏衣的領子將我纏住。
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19 上帝把我扔在淤泥中， 我就像塵土和爐灰一般。
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 主啊，我呼求你，你不應允我； 我站起來，你就定睛看我。
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
21 你向我變心，待我殘忍， 又用大能追逼我，
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22 把我提在風中，使我駕風而行， 又使我消滅在烈風中。
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23 我知道要使我臨到死地， 到那為眾生所定的陰宅。
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24 然而，人仆倒豈不伸手？ 遇災難豈不求救呢？
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25 人遭難，我豈不為他哭泣呢？ 人窮乏，我豈不為他憂愁呢？
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 我仰望得好處，災禍就到了； 我等待光明，黑暗便來了。
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27 我心裏煩擾不安， 困苦的日子臨到我身。
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28 我沒有日光就哀哭行去； 我在會中站着求救。
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
29 我與野狗為弟兄， 與鴕鳥為同伴。
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30 我的皮膚黑而脫落； 我的骨頭因熱燒焦。
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
31 所以，我的琴音變為悲音； 我的簫聲變為哭聲。
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
