約伯記 3
1 此後，約伯開口咒詛自己的生日，
Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját.
2 說：
Megszólalt Jób és mondta:
3 願我生的那日 和說懷了男胎的那夜都滅沒。
Vesszen el a nap, melyen születtem, s az éj, mely mondta: fiúgyermek fogantatott.
4 願那日變為黑暗； 願上帝不從上面尋找它； 願亮光不照於其上。
Az a nap legyen sötétség, ne tartsa számon Isten fölülről s ne tündököljön reája napfény.
5 願黑暗和死蔭索取那日； 願密雲停在其上； 願日蝕恐嚇它。
Váltsák magukhoz sötétség és vakhomály, lakozzék rajta felhőzet, ijesszék nappalnak elborulásai.
6 願那夜被幽暗奪取， 不在年中的日子同樂， 也不入月中的數目。
Az az éj – vigye el homályosság, ne örvendjen az év napjai között, a hónapok számába ne jusson.
7 願那夜沒有生育， 其間也沒有歡樂的聲音。
Íme, az az éj legyen meddő, ne jusson belé ujjongás.
8 願那咒詛日子且能惹動鱷魚的 咒詛那夜。
Szidalmazzák a napnak átkozói, kik készek felriasztani a leviatánt.
9 願那夜黎明的星宿變為黑暗， 盼亮卻不亮， 也不見早晨的光線；
Sötétedjenek el szürkületének csillagai, reménykedjenek világosságra, de ne legyen, s ne lássa a hajnal szempilláit.
10 因沒有把懷我胎的門關閉， 也沒有將患難對我的眼隱藏。
Mert nem zárta el méhemnek ajtait, hogy elrejtette volna a szenvedést szemeim elől.
11 我為何不出母胎而死？ 為何不出母腹絕氣？
Miért nem haltam el az anyaméhtől fogva, hogy a méhből kijövet kimúltam volna?
12 為何有膝接收我？ 為何有奶哺養我？
Miért jöttek elémbe térdek, s miért emlők, hogy szopjak?
13 不然，我就早已躺臥安睡，
Mert most fekünném és pihennék, aludnám, akkor nyugtom volna;
14 和地上為自己重造荒邱的君王、謀士，
királyokkal s országtanácsosokkal együtt, a kik romokat építettek maguknak,
15 或與有金子、將銀子裝滿了房屋的王子 一同安息；
vagy nagyokkal, kiknek aranyuk van, kik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 或像隱而未現、不到期而落的胎， 歸於無有，如同未見光的嬰孩。
Vagy úgy, mint az elföldelt idétlen, nem volnék, mint kisdedek, kik világosságot nem láttak!
17 在那裏惡人止息攪擾， 困乏人得享安息，
Ott felhagynak a gonoszok a háborgással, s ott nyugosznak a fáradt erejűek.
18 被囚的人同得安逸， 不聽見督工的聲音。
Egyaránt gond nélkül vannak a rabok, nem hallják a robottisztnek hangját.
19 大小都在那裏； 奴僕脫離主人的轄制。
Kicsiny és nagy ott van, s a szolga szabad az urától.
20 受患難的人為何有光賜給他呢？ 心中愁苦的人為何有生命賜給他呢？
Miért ad a szenvedőnek világosságot s életet az elkeseredett lelkűeknek?
21 他們切望死，卻不得死； 求死，勝於求隱藏的珍寶。
Kik várják a halált, de nincs, jobban ásnak utána, mint kincsek után;
22 他們尋見墳墓就快樂， 極其歡喜。
kik örülnek ujjongásig, örvendenek, midőn a irt találják.
23 人的道路既然遮隱， 上帝又把他四面圍困， 為何有光賜給他呢？
A férfinak, kinek útja el van rejtve, a kit az Isten körülkerített?
24 我未曾吃飯就發出歎息； 我唉哼的聲音湧出如水。
Mert kenyerem előtt jön sóhajtásom, és ömlenek, mint a víz, jajdulásaim.
25 因我所恐懼的臨到我身， 我所懼怕的迎我而來。
Mert mitől rettegve rettegtem, az utolért, és a mitől féltem, az reám jött.
26 我不得安逸，不得平靜， 也不得安息，卻有患難來到。
Nem volt boldogságom, s nem volt pihenésem és nem volt nyugtom, s jött a háborgás.
