約伯記 29

1 約伯又接着說：

És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:

2 惟願我的景況如從前的月份， 如上帝保守我的日子。

Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;

3 那時他的燈照在我頭上； 我藉他的光行過黑暗。

mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!

4 我願如壯年的時候： 那時我在帳棚中， 上帝待我有密友之情；

Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;

5 全能者仍與我同在； 我的兒女都環繞我。

midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;

6 奶多可洗我的腳； 磐石為我出油成河。

midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.

7 我出到城門， 在街上設立座位；

Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:

8 少年人見我而迴避， 老年人也起身站立；

megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;

9 王子都停止說話， 用手摀口；

vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;

10 首領靜默無聲， 舌頭貼住上膛。

előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.

11 耳朵聽我的，就稱我有福； 眼睛看我的，便稱讚我；

Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.

12 因我拯救哀求的困苦人 和無人幫助的孤兒。

Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.

13 將要滅亡的為我祝福； 我也使寡婦心中歡樂。

Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.

14 我以公義為衣服， 以公平為外袍和冠冕。

Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.

15 我為瞎子的眼， 瘸子的腳。

Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;

16 我為窮乏人的父； 素不認識的人，我查明他的案件。

apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.

17 我打破不義之人的牙床， 從他牙齒中奪了所搶的。

Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.

18 我便說：我必死在家中， 必增添我的日子，多如塵沙。

Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;

19 我的根長到水邊； 露水終夜霑在我的枝上。

gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;

20 我的榮耀在身上增新； 我的弓在手中日強。

dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.

21 人聽見我而仰望， 靜默等候我的指教。

Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.

22 我說話之後，他們就不再說； 我的言語像雨露滴在他們身上。

Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;

23 他們仰望我如仰望雨， 又張開口如切慕春雨。

s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.

24 他們不敢自信，我就向他們含笑； 他們不使我臉上的光改變。

Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.

25 我為他們選擇道路，又坐首位； 我如君王在軍隊中居住， 又如弔喪的安慰傷心的人。

Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.