約伯記 27

1 約伯接着說：

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

2 上帝奪去我的理，全能者使我心中愁苦。 我指着永生的上帝起誓：

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

3 我的生命尚在我裏面； 上帝所賜呼吸之氣仍在我的鼻孔內。

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

4 我的嘴決不說非義之言； 我的舌也不說詭詐之語。

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

5 我斷不以你們為是； 我至死必不以自己為不正！

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

6 我持定我的義，必不放鬆； 在世的日子，我心必不責備我。

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

7 願我的仇敵如惡人一樣； 願那起來攻擊我的，如不義之人一般。

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

8 不敬虔的人雖然得利， 上帝奪取其命的時候還有甚麼指望呢？

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

9 患難臨到他， 上帝豈能聽他的呼求？

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

10 他豈以全能者為樂， 隨時求告上帝呢？

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

11 上帝的作為，我要指教你們； 全能者所行的，我也不隱瞞。

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

12 你們自己也都見過， 為何全然變為虛妄呢？

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

13 上帝為惡人所定的分， 強暴人從全能者所得的報乃是這樣：

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

14 倘或他的兒女增多，還是被刀所殺； 他的子孫必不得飽食。

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

15 他所遺留的人必死而埋葬； 他的寡婦也不哀哭。

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

16 他雖積蓄銀子如塵沙， 預備衣服如泥土；

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

17 他只管預備，義人卻要穿上； 他的銀子，無辜的人要分取。

Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

18 他建造房屋如蟲做窩， 又如守望者所搭的棚。

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

19 他雖富足躺臥，卻不得收殮， 轉眼之間就不在了。

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

20 驚恐如波濤將他追上； 暴風在夜間將他颳去。

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

21 東風把他飄去， 又颳他離開本處。

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

22 上帝要向他射箭，並不留情； 他恨不得逃脫上帝的手。

Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

23 人要向他拍掌， 並要發叱聲，使他離開本處。

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.