< 約伯記 21 >
Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
3 請寬容我,我又要說話; 說了以後,任憑你們嗤笑吧!
Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
9 他們的家宅平安無懼; 上帝的杖也不加在他們身上。
Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
10 他們的公牛孳生而不斷絕; 母牛下犢而不掉胎。
Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
11 他們打發小孩子出去,多如羊群; 他們的兒女踴躍跳舞。
Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
13 他們度日諸事亨通, 轉眼下入陰間。 (Sheol )
Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá. (Sheol )
14 他們對上帝說:離開我們吧! 我們不願曉得你的道。
Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
15 全能者是誰,我們何必事奉他呢? 求告他有甚麼益處呢?
mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
16 看哪,他們亨通不在乎自己; 惡人所謀定的離我好遠。
Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 惡人的燈何嘗熄滅? 患難何嘗臨到他們呢? 上帝何嘗發怒,向他們分散災禍呢?
Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
18 他們何嘗像風前的碎稭, 如暴風颳去的糠詷呢?
Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
19 你們說:上帝為惡人的兒女積蓄罪孽; 我說:不如本人受報,好使他親自知道。
Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
20 願他親眼看見自己敗亡, 親自飲全能者的忿怒。
saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
22 上帝既審判那在高位的, 誰能將知識教訓他呢?
Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
28 你們說:霸者的房屋在哪裏? 惡人住過的帳棚在哪裏?
Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
29 你們豈沒有詢問過路的人嗎? 不知道他們所引的證據嗎?
– nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
30 就是惡人在禍患的日子得存留, 在發怒的日子得逃脫。
hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
31 他所行的,有誰當面給他說明? 他所做的,有誰報應他呢?
Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
33 他要以谷中的土塊為甘甜; 在他以先去的無數, 在他以後去的更多。
édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
34 你們對答的話中既都錯謬, 怎麼徒然安慰我呢?
Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!