約伯記 19
1 約伯回答說：
Felelt Jób és mondta:
2 你們攪擾我的心， 用言語壓碎我要到幾時呢？
Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
3 你們這十次羞辱我； 你們苦待我也不以為恥。
Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
4 果真我有錯， 這錯乃是在我。
De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
5 你們果然要向我誇大， 以我的羞辱為證指責我，
Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
6 就該知道是上帝傾覆我， 用網羅圍繞我。
tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
7 我因委曲呼叫，卻不蒙應允； 我呼求，卻不得公斷。
Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
8 上帝用籬笆攔住我的道路，使我不得經過； 又使我的路徑黑暗。
Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
9 他剝去我的榮光， 摘去我頭上的冠冕。
Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
10 他在四圍攻擊我，我便歸於死亡， 將我的指望如樹拔出來。
Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
11 他的忿怒向我發作， 以我為敵人。
Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
12 他的軍旅一齊上來， 修築戰路攻擊我， 在我帳棚的四圍安營。
Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
13 他把我的弟兄隔在遠處， 使我所認識的全然與我生疏。
Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
14 我的親戚與我斷絕； 我的密友都忘記我。
Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
15 在我家寄居的， 和我的使女都以我為外人； 我在他們眼中看為外邦人。
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
16 我呼喚僕人， 雖用口求他，他還是不回答。
Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
17 我口的氣味，我妻子厭惡； 我的懇求，我同胞也憎嫌。
Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
18 連小孩子也藐視我； 我若起來，他們都嘲笑我。
Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
19 我的密友都憎惡我； 我平日所愛的人向我翻臉。
Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
20 我的皮肉緊貼骨頭； 我只剩牙皮逃脫了。
Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
21 我朋友啊，可憐我！可憐我！ 因為上帝的手攻擊我。
Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
22 你們為甚麼彷彿上帝逼迫我， 吃我的肉還以為不足呢？
Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
23 惟願我的言語現在寫上， 都記錄在書上；
Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
24 用鐵筆鐫刻， 用鉛灌在磐石上，直存到永遠。
vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
25 我知道我的救贖主活着， 末了必站立在地上。
De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
26 我這皮肉滅絕之後， 我必在肉體之外得見上帝。
S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
27 我自己要見他， 親眼要看他，並不像外人。 我的心腸在我裏面消滅了！
A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
28 你們若說：我們逼迫他要何等地重呢？ 惹事的根乃在乎他；
Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
29 你們就當懼怕刀劍； 因為忿怒惹動刀劍的刑罰， 使你們知道有報應。
rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
