< 約伯記 17 >

1 我的心靈消耗,我的日子滅盡; 墳墓為我預備好了。
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 真有戲笑我的在我這裏, 我眼常見他們惹動我。
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 願主拿憑據給我,自己為我作保。 在你以外誰肯與我擊掌呢?
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 因你使他們心不明理, 所以你必不高舉他們。
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 控告他的朋友、以朋友為可搶奪的, 連他兒女的眼睛也要失明。
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 上帝使我作了民中的笑談; 他們也吐唾沫在我臉上。
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 我的眼睛因憂愁昏花; 我的百體好像影兒。
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 正直人因此必驚奇; 無辜的人要興起攻擊不敬虔之輩。
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 然而,義人要持守所行的道; 手潔的人要力上加力。
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 至於你們眾人,可以再來辯論吧! 你們中間,我找不着一個智慧人。
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 我的日子已經過了; 我的謀算、我心所想望的已經斷絕。
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 他們以黑夜為白晝, 說:亮光近乎黑暗。
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
13 我若盼望陰間為我的房屋, 若下榻在黑暗中, (Sheol h7585)
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 若對朽壞說:你是我的父; 對蟲說:你是我的母親姊妹;
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 這樣,我的指望在哪裏呢? 我所指望的誰能看見呢?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
16 等到安息在塵土中, 這指望必下到陰間的門閂那裏了。 (Sheol h7585)
Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. (Sheol h7585)

< 約伯記 17 >