< 約伯記 16 >
2 這樣的話我聽了許多; 你們安慰人,反叫人愁煩。
Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
4 我也能說你們那樣的話; 你們若處在我的境遇, 我也會聯絡言語攻擊你們, 又能向你們搖頭。
Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
6 我雖說話,憂愁仍不得消解; 我雖停住不說,憂愁就離開我嗎?
Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
8 又抓住我,作見證攻擊我; 我身體的枯瘦也當面見證我的不是。
Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
9 主發怒撕裂我,逼迫我, 向我切齒; 我的敵人怒目看我。
Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
10 他們向我開口, 打我的臉羞辱我, 聚會攻擊我。
Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
11 上帝把我交給不敬虔的人, 把我扔到惡人的手中。
Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
12 我素來安逸,他折斷我, 掐住我的頸項,把我摔碎, 又立我為他的箭靶子。
Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
13 他的弓箭手四面圍繞我; 他破裂我的肺腑,並不留情, 把我的膽傾倒在地上,
Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.