< 約伯記 13 >
Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
7 你們要為上帝說不義的話嗎? 為他說詭詐的言語嗎?
Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
9 他查出你們來,這豈是好嗎? 人欺哄人,你們也要照樣欺哄他嗎?
Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
11 他的尊榮豈不叫你們懼怕嗎? 他的驚嚇豈不臨到你們嗎?
Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
12 你們以為可記念的箴言是爐灰的箴言; 你們以為可靠的堅壘是淤泥的堅壘。
Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
13 你們不要作聲,任憑我吧! 讓我說話,無論如何我都承當。
Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
14 我何必把我的肉掛在牙上, 將我的命放在手中。
Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
15 他必殺我;我雖無指望, 然而我在他面前還要辯明我所行的。
Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
16 這要成為我的拯救, 因為不虔誠的人不得到他面前。
Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
17 你們要細聽我的言語, 使我所辯論的入你們的耳中。
Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
19 有誰與我爭論, 我就情願緘默不言,氣絕而亡。
Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
21 就是把你的手縮回,遠離我身; 又不使你的驚惶威嚇我。
Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
22 這樣,你呼叫,我就回答; 或是讓我說話,你回答我。
aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
23 我的罪孽和罪過有多少呢? 求你叫我知道我的過犯與罪愆。
Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
25 你要驚動被風吹的葉子嗎? 要追趕枯乾的碎稭嗎?
Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
27 也把我的腳上了木狗, 並窺察我一切的道路, 為我的腳掌劃定界限。
és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett: