約伯記 10
1 我厭煩我的性命， 必由着自己述說我的哀情； 因心裏苦惱，我要說話，
Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
2 對上帝說：不要定我有罪， 要指示我，你為何與我爭辯？
Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
3 你手所造的， 你又欺壓，又藐視， 卻光照惡人的計謀。 這事你以為美嗎？
Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
4 你的眼豈是肉眼？ 你查看豈像人查看嗎？
Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
5 你的日子豈像人的日子， 你的年歲豈像人的年歲，
Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
6 就追問我的罪孽， 尋察我的罪過嗎？
Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
7 其實，你知道我沒有罪惡， 並沒有能救我脫離你手的。
Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
8 你的手創造我，造就我的四肢百體， 你還要毀滅我。
Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
9 求你記念－製造我如摶泥一般， 你還要使我歸於塵土嗎？
Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
10 你不是倒出我來好像奶， 使我凝結如同奶餅嗎？
Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
11 你以皮和肉為衣給我穿上， 用骨與筋把我全體聯絡。
Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
12 你將生命和慈愛賜給我； 你也眷顧保全我的心靈。
Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
13 然而，你待我的這些事早已藏在你心裏； 我知道你久有此意。
De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
14 我若犯罪，你就察看我， 並不赦免我的罪孽。
Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
15 我若行惡，便有了禍； 我若為義，也不敢抬頭， 正是滿心羞愧， 眼見我的苦情。
Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
16 我若昂首自得，你就追捕我如獅子， 又在我身上顯出奇能。
Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
17 你重立見證攻擊我， 向我加增惱怒， 如軍兵更換着攻擊我。
Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
18 你為何使我出母胎呢？ 不如我當時氣絕，無人得見我；
Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
19 這樣，就如沒有我一般， 一出母胎就被送入墳墓。
Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
20 我的日子不是甚少嗎？ 求你停手寬容我， 叫我在往而不返之先－ 就是往黑暗和死蔭之地以先－ 可以稍得暢快。
Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
22 那地甚是幽暗，是死蔭混沌之地； 那裏的光好像幽暗。
Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
