< 傳道書 1 >
Szavai Kóhéletnek, Dávid fiának, a ki király volt Jeruzsálemben.
2 傳道者說:虛空的虛空, 虛空的虛空,凡事都是虛空。
Hiúságok hiúsága, mondja Kóhélet, hiúságok hiúsága, minden hiúság!
3 人一切的勞碌, 就是他在日光之下的勞碌,有甚麼益處呢?
Mi nyeresége van az embernek minden fáradságában, melylyel fárad a nap alatt?
Nemzedék megy s nemzedék jön, de a föld fönnáll örökké.
S fölkél a nap és lenyugszik a nap, s a helyére siet, a hol fölkél.
6 風往南颳,又向北轉, 不住地旋轉,而且返回轉行原道。
Megy délnek, majd északnak kerül át, folyton kerűlve jár a szél és kerüléseihez tér vissza a szél.
7 江河都往海裏流,海卻不滿; 江河從何處流,仍歸還何處。
Mind a patakok a tengerbe folynak, de a tenger nem telik meg; azon helyre, a hova folynak a patakok, oda folynak ők ismét.
8 萬事令人厭煩, 人不能說盡。 眼看,看不飽; 耳聽,聽不足。
Mind a dolgok fáradoznak: nem bírja senki elmondani, szem nem lakik jó1 látással és fű1 nem telik meg hallással.
9 已有的事後必再有; 已行的事後必再行。 日光之下並無新事。
A mi volt, ugyancsak az, a mi lesz, a mi történt, ugyancsak az, a mi történni fog; s nincs semmi új a nap alatt.
10 豈有一件事人能指着說這是新的? 哪知,在我們以前的世代早已有了。
Van dolog, melyről azt mondják: nézd, ez új – rég meg volt az ősidőkben, melyek előttünk voltak.
11 已過的世代,無人記念; 將來的世代,後來的人也不記念。
Nincs megemlékezés az előbbiekről, s az utóbbiakról sem, a kik lesznek majd, nem lesz megemlékezés azoknál, kik legutóbb lesznek.
Én, Kóhélet, király voltam Izraél fölött Jeruzeálemben.
13 我專心用智慧尋求、查究天下所做的一切事,乃知上帝叫世人所經練的是極重的勞苦。
És rá adtam szívemet, hogy kutassak és vizsgálódjam a bölcseséggel mind arról, a mi történt az ég alatt; rossz egy bajlódás az, melyet Isten adott az ember fiainak, hogy vele bajlódjanak.
14 我見日光之下所做的一切事,都是虛空,都是捕風。
Láttam mind a dolgokat, melyek történtek a nap alatt; s íme mind hiúság és szélnek hajhászása.
A mi görbe, nem bír egyenessé válni, és hiányt nem lehet számlálni.
16 我心裏議論說:我得了大智慧,勝過我以前在耶路撒冷的眾人,而且我心中多經歷智慧和知識的事。
Beszéltem én szívemmel, mondván: én íme nagyobbítottam és gyarapítottam bölcsességemet mindazok fölött, kik előttem voltak Jeruzsálem fölött, és szívem sok bölcsességet és tudást látott.
17 我又專心察明智慧、狂妄,和愚昧,乃知這也是捕風。
És ráadtam szívemet, bogy megismerjek bölcseséget, és megismerjek eszelősséget és balgaságot; megismertem, hogy ez is szélnek hajhászata.
18 因為多有智慧,就多有愁煩; 加增知識的,就加增憂傷。
Mert a hol sok a bölcseség, sok a boszúság; és a ki tudást gyarapít, fájdalmat gyarapít.