诗篇 57
1 大卫逃避扫罗，藏在洞里。那时，他作这金诗，交与伶长。调用休要毁坏。 神啊，求你怜悯我，怜悯我！ 因为我的心投靠你。 我要投靠在你翅膀的荫下， 等到灾害过去。
Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült. Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.
2 我要求告至高的 神， 就是为我成全诸事的 神。
A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felőlem.
3 那要吞我的人辱骂我的时候， 神从天上必施恩救我， 也必向我发出慈爱和诚实。
Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. (Szela) Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét.
4 我的性命在狮子中间； 我躺卧在性如烈火的世人当中。 他们的牙齿是枪、箭； 他们的舌头是快刀。
Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
5 神啊，愿你崇高过于诸天！ 愿你的荣耀高过全地！
Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
6 他们为我的脚设下网罗，压制我的心； 他们在我面前挖了坑，自己反掉在其中。 (细拉)
Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. (Szela)
7 神啊，我心坚定，我心坚定； 我要唱诗，我要歌颂！
Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
8 我的灵啊，你当醒起！ 琴瑟啊，你们当醒起！ 我自己要极早醒起！
Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
9 主啊，我要在万民中称谢你， 在列邦中歌颂你！
Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
10 因为，你的慈爱高及诸天； 你的诚实达到穹苍。
Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged.
11 神啊，愿你崇高过于诸天！ 愿你的荣耀高过全地！
Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
