诗篇 2

1 外邦为什么争闹？ 万民为什么谋算虚妄的事？

Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

2 世上的君王一齐起来， 臣宰一同商议， 要敌挡耶和华并他的受膏者，

összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

3 说：我们要挣开他们的捆绑， 脱去他们的绳索。

Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

4 那坐在天上的必发笑； 主必嗤笑他们。

Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

5 那时，他要在怒中责备他们， 在烈怒中惊吓他们，

akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

6 说：我已经立我的君 在锡安—我的圣山上了。

Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

7 受膏者说：我要传圣旨。 耶和华曾对我说：你是我的儿子， 我今日生你。

Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

8 你求我，我就将列国赐你为基业， 将地极赐你为田产。

Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

9 你必用铁杖打破他们； 你必将他们如同窑匠的瓦器摔碎。

majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

10 现在，你们君王应当省悟！ 你们世上的审判官该受管教！

Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

11 当存畏惧事奉耶和华， 又当存战兢而快乐。

szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

12 当以嘴亲子，恐怕他发怒， 你们便在道中灭亡， 因为他的怒气快要发作。 凡投靠他的，都是有福的。

Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!