< 诗篇 147 >
1 你们要赞美耶和华! 因歌颂我们的 神为善为美; 赞美的话是合宜的。
Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
2 耶和华建造耶路撒冷, 聚集以色列中被赶散的人。
Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
7 你们要以感谢向耶和华歌唱, 用琴向我们的 神歌颂。
Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
12 耶路撒冷啊,你要颂赞耶和华! 锡安哪,你要赞美你的 神!
Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
13 因为他坚固了你的门闩, 赐福给你中间的儿女。
Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
17 他掷下冰雹如碎渣; 他发出寒冷,谁能当得起呢?
dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
18 他一出令,这些就都消化; 他使风刮起,水便流动。
Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
19 他将他的道指示雅各, 将他的律例典章指示以色列。
Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
20 别国他都没有这样待过; 至于他的典章,他们向来没有知道。 你们要赞美耶和华!
Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!