< 诗篇 144 >
1 大卫的诗。 耶和华—我的磐石是应当称颂的! 他教导我的手争战, 教导我的指头打仗。
Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.
2 他是我慈爱的主,我的山寨, 我的高台,我的救主, 我的盾牌,是我所投靠的; 他使我的百姓服在我以下。
Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet.
3 耶和华啊,人算什么,你竟认识他! 世人算什么,你竟顾念他!
Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
5 耶和华啊,求你使天下垂,亲自降临, 摸山,山就冒烟。
Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6 求你发出闪电,使他们四散, 射出你的箭,使他们扰乱。
Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
7 求你从上伸手救拔我, 救我出离大水, 救我脱离外邦人的手。
Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;
A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
10 你是那拯救君王的; 你是那救仆人大卫脱离害命之刀的。
Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.
11 求你救拔我, 救我脱离外邦人的手。 他们的口说谎话; 他们的右手起假誓。
Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
12 我们的儿子从幼年好像树栽子长大; 我们的女儿如同殿角石, 是按建宫的样式凿成的。
Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
13 我们的仓盈满,能出各样的粮食; 我们的羊在田间孳生千万。
Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.
14 我们的牛驮着满驮, 没有人闯进来抢夺, 也没有人出去争战; 我们的街市上也没有哭号的声音。
Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
15 遇见这光景的百姓便为有福! 有耶和华为他们的 神,这百姓便为有福!
Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.