诗篇 144

1 大卫的诗。 耶和华—我的磐石是应当称颂的！ 他教导我的手争战， 教导我的指头打仗。

Dávidtól. Áldva legyen az Örökkévaló én sziklám, ki kezeimet háborúra tanítja, újjaimat harczra.

2 他是我慈爱的主，我的山寨， 我的高台，我的救主， 我的盾牌，是我所投靠的； 他使我的百姓服在我以下。

Kegyelmem és váram, mentsváram és megszabadítóm nekem, pajzsom, s ő benne kerestem menedéket, a ki népeket leigáz én alám.

3 耶和华啊，人算什么，你竟认识他！ 世人算什么，你竟顾念他！

Örökkévaló, mi az ember, hogy őt megismerted, a halandó fia, hogy őt számba vetted?

4 人好像一口气； 他的年日如同影儿快快过去。

Az ember a lehelethez hasonlít, napjai mint a muló árnyék.

5 耶和华啊，求你使天下垂，亲自降临， 摸山，山就冒烟。

Örökkévaló, hajtsd meg egedet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek;

6 求你发出闪电，使他们四散， 射出你的箭，使他们扰乱。

hajíts villámot és szórd szét őket, küldd nyilaidat és zavard meg őket.

7 求你从上伸手救拔我， 救我出离大水， 救我脱离外邦人的手。

Nyújtsd ki kezedet a magasból, ragadj ki és ments meg nagy vizektől, az idegenek kezéböl;

8 他们的口说谎话； 他们的右手起假誓。

kiknek szája hamisat beszélt és jobbjuk hazugság jobbja,

9 神啊，我要向你唱新歌， 用十弦瑟向你歌颂。

Isten, új éneket hadd énekelek neked, tíz huru lanton hadd zengek nehed.

10 你是那拯救君王的； 你是那救仆人大卫脱离害命之刀的。

Ki segedelmet adott királyoknak, ki kiragadta szolgáját, Dávidot gonosz kardtól:

11 求你救拔我， 救我脱离外邦人的手。 他们的口说谎话； 他们的右手起假誓。

ragadj ki és ments meg engem az idegenek kezéből, kiknek szája hamisat beszélt, és jobbjuk hazugság jobbja;

12 我们的儿子从幼年好像树栽子长大； 我们的女儿如同殿角石， 是按建宫的样式凿成的。

A midőn fiaink akár csemeték, nagyra nevelve ifjúkorukban, leányaink akár sarokpillérek, kivágva templomnak mintájára;

13 我们的仓盈满，能出各样的粮食； 我们的羊在田间孳生千万。

csürjeink telvék, nyújtva eleséget eleségre, juhaink ezrivel szaporodnak, tizezrivel térségeinken;

14 我们的牛驮着满驮， 没有人闯进来抢夺， 也没有人出去争战； 我们的街市上也没有哭号的声音。

ökreink megterhelve – sem rés, sem kivonulás, sem sikoltás piaczainkon:

15 遇见这光景的百姓便为有福！ 有耶和华为他们的 神，这百姓便为有福！

boldog a nép, melynek így vagyon dolga, boldog a nép, melynek az Örökkévaló az ő Istene!