诗篇 129

1 上行之诗。 以色列当说：从我幼年以来， 敌人屡次苦害我，

Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

2 从我幼年以来，敌人屡次苦害我， 却没有胜了我。

sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

3 如同扶犁的在我背上扶犁而耕， 耕的犁沟甚长。

Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

4 耶和华是公义的； 他砍断了恶人的绳索。

Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

5 愿恨恶锡安的都蒙羞退后！

Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

6 愿他们像房顶上的草， 未长成而枯干，

legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

7 收割的不够一把， 捆禾的也不满怀。

melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

8 过路的也不说： 愿耶和华所赐的福归与你们！ 我们奉耶和华的名给你们祝福！

s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!