诗篇 123

1 上行之诗。 坐在天上的主啊， 我向你举目。

Zarándoklás éneke. Hozzád emeltem szemeimet, te ki az égben trónolsz!

2 看哪，仆人的眼睛怎样望主人的手， 使女的眼睛怎样望主母的手， 我们的眼睛也照样望耶和华—我们的 神， 直到他怜悯我们。

Íme, mint szolgák szemei uruknak kezére, mint szolgáló szemei úrnője kezére: úgy fordulnak szemeink az Örökkévalóhoz Istenünkhöz, mígnem kegyelmez nekünk.

3 耶和华啊，求你怜悯我们，怜悯我们！ 因为我们被藐视，已到极处。

Kegyelmezz nekünk, Örökkévaló, kegyelmezz nekünk, mert bőven jóllaktunk a csúfolással;

4 我们被那些安逸人的讥诮 和骄傲人的藐视，已到极处。

bőven is jóllakott lelkünk, gúnyjával a gondtalanoknak, csúfolásával a gőgös elnyomóknak.