诗篇 120

1 上行（或作登阶，下同）之诗。 我在急难中求告耶和华， 他就应允我。

Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

2 耶和华啊，求你救我脱离说谎的嘴唇和诡诈的舌头！

Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

3 诡诈的舌头啊，要给你什么呢？ 要拿什么加给你呢？

Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

4 就是勇士的利箭和罗腾木 的炭火。

Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

5 我寄居在米设， 住在基达帐棚之中，有祸了！

Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

6 我与那恨恶和睦的人许久同住。

Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

7 我愿和睦， 但我发言，他们就要争战。

Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.