< 约伯记 4 >
Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
2 人若想与你说话,你就厌烦吗? 但谁能忍住不说呢?
ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
4 你的言语曾扶助那将要跌倒的人; 你又使软弱的膝稳固。
a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
5 但现在祸患临到你,你就昏迷, 挨近你,你便惊惶。
Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
6 你的倚靠不是在你敬畏 神吗? 你的盼望不是在你行事纯正吗?
Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
7 请你追想:无辜的人有谁灭亡? 正直的人在何处剪除?
Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
9 神一出气,他们就灭亡; 神一发怒,他们就消没。
Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
10 狮子的吼叫和猛狮的声音尽都止息; 少壮狮子的牙齿也都敲掉。
Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
12 我暗暗地得了默示; 我耳朵也听其细微的声音。
De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
16 那灵停住, 我却不能辨其形状; 有影像在我眼前。 我在静默中听见有声音说:
Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
17 必死的人岂能比 神公义吗? 人岂能比造他的主洁净吗?
Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
19 何况那住在土房、根基在尘土里、 被蠹虫所毁坏的人呢?
hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
21 他帐棚的绳索岂不从中抽出来呢? 他死,且是无智慧而死。
Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!