约伯记 30
1 但如今，比我年少的人戏笑我； 其人之父我曾藐视， 不肯安在看守我羊群的狗中。
És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
2 他们壮年的气力既已衰败， 其手之力与我何益呢？
Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
3 他们因穷乏饥饿，身体枯瘦， 在荒废凄凉的幽暗中啃干燥之地，
szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
4 在草丛之中采咸草， 罗腾的根为他们的食物。
a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
5 他们从人中被赶出； 人追喊他们如贼一般，
Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
6 以致他们住在荒谷之间， 在地洞和岩穴中；
Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
7 在草丛中叫唤， 在荆棘下聚集。
Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
8 这都是愚顽下贱人的儿女； 他们被鞭打，赶出境外。
Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
9 现在这些人以我为歌曲， 以我为笑谈。
De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
10 他们厌恶我，躲在旁边站着， 不住地吐唾沫在我脸上。
Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
11 松开他们的绳索苦待我， 在我面前脱去辔头。
Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
12 这等下流人在我右边起来， 推开我的脚，筑成战路来攻击我。
Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
13 这些无人帮助的， 毁坏我的道，加增我的灾。
Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
14 他们来如同闯进大破口， 在毁坏之间滚在我身上。
Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
15 惊恐临到我， 驱逐我的尊荣如风； 我的福禄如云过去。
Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
16 现在我心极其悲伤； 困苦的日子将我抓住。
És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
17 夜间，我里面的骨头刺我， 疼痛不止，好像啃我。
Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
18 因 神的大力，我的外衣污秽不堪， 又如里衣的领子将我缠住。
Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
19 神把我扔在淤泥中， 我就像尘土和炉灰一般。
Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
20 主啊，我呼求你，你不应允我； 我站起来，你就定睛看我。
Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
21 你向我变心，待我残忍， 又用大能追逼我，
kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
22 把我提在风中，使我驾风而行， 又使我消灭在烈风中。
Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
23 我知道要使我临到死地， 到那为众生所定的阴宅。
Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
24 然而，人仆倒岂不伸手？ 遇灾难岂不求救呢？
Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
25 人遭难，我岂不为他哭泣呢？ 人穷乏，我岂不为他忧愁呢？
Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
26 我仰望得好处，灾祸就到了； 我等待光明，黑暗便来了。
Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
27 我心里烦扰不安， 困苦的日子临到我身。
Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
28 我没有日光就哀哭行去 ； 我在会中站着求救。
Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
29 我与野狗为弟兄， 与鸵鸟为同伴。
Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
30 我的皮肤黑而脱落； 我的骨头因热烧焦。
Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
31 所以，我的琴音变为悲音； 我的箫声变为哭声。
Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.
