约伯记 3
1 此后，约伯开口咒诅自己的生日，
Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját.
2 说：
Megszólalt Jób és mondta:
3 愿我生的那日 和说怀了男胎的那夜都灭没。
Vesszen el a nap, melyen születtem, s az éj, mely mondta: fiúgyermek fogantatott.
4 愿那日变为黑暗； 愿 神不从上面寻找它； 愿亮光不照于其上。
Az a nap legyen sötétség, ne tartsa számon Isten fölülről s ne tündököljön reája napfény.
5 愿黑暗和死荫索取那日； 愿密云停在其上； 愿日蚀恐吓它。
Váltsák magukhoz sötétség és vakhomály, lakozzék rajta felhőzet, ijesszék nappalnak elborulásai.
6 愿那夜被幽暗夺取， 不在年中的日子同乐， 也不入月中的数目。
Az az éj – vigye el homályosság, ne örvendjen az év napjai között, a hónapok számába ne jusson.
7 愿那夜没有生育， 其间也没有欢乐的声音。
Íme, az az éj legyen meddő, ne jusson belé ujjongás.
8 愿那咒诅日子且能惹动鳄鱼的 咒诅那夜。
Szidalmazzák a napnak átkozói, kik készek felriasztani a leviatánt.
9 愿那夜黎明的星宿变为黑暗， 盼亮却不亮， 也不见早晨的光线；
Sötétedjenek el szürkületének csillagai, reménykedjenek világosságra, de ne legyen, s ne lássa a hajnal szempilláit.
10 因没有把怀我胎的门关闭， 也没有将患难对我的眼隐藏。
Mert nem zárta el méhemnek ajtait, hogy elrejtette volna a szenvedést szemeim elől.
11 我为何不出母胎而死？ 为何不出母腹绝气？
Miért nem haltam el az anyaméhtől fogva, hogy a méhből kijövet kimúltam volna?
12 为何有膝接收我？ 为何有奶哺养我？
Miért jöttek elémbe térdek, s miért emlők, hogy szopjak?
13 不然，我就早已躺卧安睡，
Mert most fekünném és pihennék, aludnám, akkor nyugtom volna;
14 和地上为自己重造荒邱的君王、谋士，
királyokkal s országtanácsosokkal együtt, a kik romokat építettek maguknak,
15 或与有金子、将银子装满了房屋的王子 一同安息；
vagy nagyokkal, kiknek aranyuk van, kik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 或像隐而未现、不到期而落的胎， 归于无有，如同未见光的婴孩。
Vagy úgy, mint az elföldelt idétlen, nem volnék, mint kisdedek, kik világosságot nem láttak!
17 在那里恶人止息搅扰， 困乏人得享安息，
Ott felhagynak a gonoszok a háborgással, s ott nyugosznak a fáradt erejűek.
18 被囚的人同得安逸， 不听见督工的声音。
Egyaránt gond nélkül vannak a rabok, nem hallják a robottisztnek hangját.
19 大小都在那里； 奴仆脱离主人的辖制。
Kicsiny és nagy ott van, s a szolga szabad az urától.
20 受患难的人为何有光赐给他呢？ 心中愁苦的人为何有生命赐给他呢？
Miért ad a szenvedőnek világosságot s életet az elkeseredett lelkűeknek?
21 他们切望死，却不得死； 求死，胜于求隐藏的珍宝。
Kik várják a halált, de nincs, jobban ásnak utána, mint kincsek után;
22 他们寻见坟墓就快乐， 极其欢喜。
kik örülnek ujjongásig, örvendenek, midőn a irt találják.
23 人的道路既然遮隐， 神又把他四面围困， 为何有光赐给他呢？
A férfinak, kinek útja el van rejtve, a kit az Isten körülkerített?
24 我未曾吃饭就发出叹息； 我唉哼的声音涌出如水。
Mert kenyerem előtt jön sóhajtásom, és ömlenek, mint a víz, jajdulásaim.
25 因我所恐惧的临到我身， 我所惧怕的迎我而来。
Mert mitől rettegve rettegtem, az utolért, és a mitől féltem, az reám jött.
26 我不得安逸，不得平静， 也不得安息，却有患难来到。
Nem volt boldogságom, s nem volt pihenésem és nem volt nyugtom, s jött a háborgás.
