约伯记 10
1 我厌烦我的性命， 必由着自己述说我的哀情； 因心里苦恼，我要说话，
Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
2 对 神说：不要定我有罪， 要指示我，你为何与我争辩？
Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
3 你手所造的， 你又欺压，又藐视， 却光照恶人的计谋。 这事你以为美吗？
Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
4 你的眼岂是肉眼？ 你查看岂像人查看吗？
Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
5 你的日子岂像人的日子， 你的年岁岂像人的年岁，
Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
6 就追问我的罪孽， 寻察我的罪过吗？
hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
7 其实，你知道我没有罪恶， 并没有能救我脱离你手的。
noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
8 你的手创造我，造就我的四肢百体， 你还要毁灭我。
Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
9 求你记念—制造我如抟泥一般， 你还要使我归于尘土吗？
Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
10 你不是倒出我来好像奶， 使我凝结如同奶饼吗？
Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
11 你以皮和肉为衣给我穿上， 用骨与筋把我全体联络。
bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
12 你将生命和慈爱赐给我； 你也眷顾保全我的心灵。
életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
13 然而，你待我的这些事早已藏在你心里； 我知道你久有此意。
De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
14 我若犯罪，你就察看我， 并不赦免我的罪孽。
ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
15 我若行恶，便有了祸； 我若为义，也不敢抬头， 正是满心羞愧， 眼见我的苦情。
Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
16 我若昂首自得，你就追捕我如狮子， 又在我身上显出奇能。
S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
17 你重立见证攻击我， 向我加增恼怒， 如军兵更换着攻击我。
megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
18 你为何使我出母胎呢？ 不如我当时气绝，无人得见我；
S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
19 这样，就如没有我一般， 一出母胎就被送入坟墓。
mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
20 我的日子不是甚少吗？ 求你停手宽容我， 叫我在往而不返之先— 就是往黑暗和死荫之地以先— 可以稍得畅快。
Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
22 那地甚是幽暗，是死荫混沌之地； 那里的光好像幽暗。
országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
