以赛亚书 50
1 耶和华如此说： 我休你们的母亲， 休书在哪里呢？ 我将你们卖给我哪一个债主呢？ 你们被卖，是因你们的罪孽； 你们的母亲被休，是因你们的过犯。
Így szól az Örökkévaló: hol van anyátok válólevele, mellyel elküldöttem, vagy ki az hitelezőim közül, kinek eladtalak benneteket? Lám bűneitekért eladattatok és bűntetteitekért elküldetett anyátok.
2 我来的时候，为何无人等候呢？ 我呼唤的时候，为何无人答应呢？ 我的膀臂岂是缩短、不能救赎吗？ 我岂无拯救之力吗？ 看哪，我一斥责，海就干了； 我使江河变为旷野； 其中的鱼因无水腥臭，干渴而死。
Miért jöttem és nem volt senki, szólítottam és nem felelt senki? Vajon rövid lett-e már a kezem a megváltásra, avagy nincs-e erő bennem a megmentésre? Lám dorgálásommal kiszárasztom a tengert, teszek folyókat pusztává, megbűzhödik a haluk víznek híján és meghal a szomjúságtól.
3 我使诸天以黑暗为衣服， 以麻布为遮盖。
Sötétségbe öltöztetem az egeket és zsákot teszek ruhájukká.
4 主耶和华赐我受教者的舌头， 使我知道怎样用言语扶助疲乏的人。 主每早晨提醒， 提醒我的耳朵， 使我能听，像受教者一样。
Az Úr, az Örökkévaló, tanultak nyelvét adta nekem, hogy tudjam fölsegíteni a bágyadtat szóval; fölkelti, reggelenként fölkelti fülemet, hogy hallgassak rá, mint a tanultak.
5 主耶和华开通我的耳朵； 我并没有违背，也没有退后。
Az Úr, az Örökkévaló megnyitotta fülemet, én meg nem voltam engedetlen, hátra nem húzódtam.
6 人打我的背，我任他打； 人拔我腮颊的胡须，我由他拔； 人辱我，吐我，我并不掩面。
Hátamat odaadtam az ütőknek és orcáimat a tépőknek, arcomat nem rejtettem el gyalázásoktól és köpéstől.
7 主耶和华必帮助我， 所以我不抱愧。 我硬着脸面好像坚石； 我也知道我必不致蒙羞。
De az Úr, az Örökkévaló segít rajtam, azért nem szégyenültem meg, azért olyanná tettem arcomat, mint a kova, és tudtam, hogy nem vallok szégyent.
8 称我为义的与我相近； 谁与我争论， 可以与我一同站立； 谁与我作对， 可以就近我来。
Közel van az én igazolóm, ki pörölhet velem? Álljunk elő együtt! Ki az én ellenfelem? Lépjen ide hozzám!
9 主耶和华要帮助我； 谁能定我有罪呢？ 他们都像衣服渐渐旧了， 为蛀虫所咬。
Lám az Úr, az Örökkévaló segít nekem; ki az, ki engem elítélne? Lám, mindnyájuk elkopnak mint a ruha, moly eszi meg őket.
10 你们中间谁是敬畏耶和华、 听从他仆人之话的？ 这人行在暗中，没有亮光。 当倚靠耶和华的名， 仗赖自己的 神。
Ki van közületek istenfélő, aki hallgat szolgájának szavára? Aki sötétségben járt és nem volt számára fény, bízzék az Örökkévaló nevében és támaszkodjék Istenére.
11 凡你们点火，用火把围绕自己的 可以行在你们的火焰里， 并你们所点的火把中。 这是我手所定的： 你们必躺在悲惨之中。
Lám mindnyájatok tüzet gyújtók, lángnyilakkal fegyverkezők, menjetek tüzetek hevébe és a lángnyilakba, melyeket meggyújtottatok! Az én kezemből lett ez nektek, fájdalomra feküsztök le.
