< 传道书 1 >
Szavai Kóhéletnek, Dávid fiának, a ki király volt Jeruzsálemben.
2 传道者说:虚空的虚空, 虚空的虚空,凡事都是虚空。
Hiúságok hiúsága, mondja Kóhélet, hiúságok hiúsága, minden hiúság!
3 人一切的劳碌, 就是他在日光之下的劳碌,有什么益处呢?
Mi nyeresége van az embernek minden fáradságában, melylyel fárad a nap alatt?
Nemzedék megy s nemzedék jön, de a föld fönnáll örökké.
S fölkél a nap és lenyugszik a nap, s a helyére siet, a hol fölkél.
6 风往南刮,又向北转, 不住地旋转,而且返回转行原道。
Megy délnek, majd északnak kerül át, folyton kerűlve jár a szél és kerüléseihez tér vissza a szél.
7 江河都往海里流,海却不满; 江河从何处流,仍归还何处。
Mind a patakok a tengerbe folynak, de a tenger nem telik meg; azon helyre, a hova folynak a patakok, oda folynak ők ismét.
8 万事令人厌烦, 人不能说尽。 眼看,看不饱; 耳听,听不足。
Mind a dolgok fáradoznak: nem bírja senki elmondani, szem nem lakik jó1 látással és fű1 nem telik meg hallással.
9 已有的事后必再有; 已行的事后必再行。 日光之下并无新事。
A mi volt, ugyancsak az, a mi lesz, a mi történt, ugyancsak az, a mi történni fog; s nincs semmi új a nap alatt.
10 岂有一件事人能指着说这是新的? 哪知,在我们以前的世代早已有了。
Van dolog, melyről azt mondják: nézd, ez új – rég meg volt az ősidőkben, melyek előttünk voltak.
11 已过的世代,无人记念; 将来的世代,后来的人也不记念。
Nincs megemlékezés az előbbiekről, s az utóbbiakról sem, a kik lesznek majd, nem lesz megemlékezés azoknál, kik legutóbb lesznek.
Én, Kóhélet, király voltam Izraél fölött Jeruzeálemben.
13 我专心用智慧寻求、查究天下所做的一切事,乃知 神叫世人所经练的是极重的劳苦。
És rá adtam szívemet, hogy kutassak és vizsgálódjam a bölcseséggel mind arról, a mi történt az ég alatt; rossz egy bajlódás az, melyet Isten adott az ember fiainak, hogy vele bajlódjanak.
14 我见日光之下所做的一切事,都是虚空,都是捕风。
Láttam mind a dolgokat, melyek történtek a nap alatt; s íme mind hiúság és szélnek hajhászása.
A mi görbe, nem bír egyenessé válni, és hiányt nem lehet számlálni.
16 我心里议论说:我得了大智慧,胜过我以前在耶路撒冷的众人,而且我心中多经历智慧和知识的事。
Beszéltem én szívemmel, mondván: én íme nagyobbítottam és gyarapítottam bölcsességemet mindazok fölött, kik előttem voltak Jeruzsálem fölött, és szívem sok bölcsességet és tudást látott.
17 我又专心察明智慧、狂妄,和愚昧,乃知这也是捕风。
És ráadtam szívemet, bogy megismerjek bölcseséget, és megismerjek eszelősséget és balgaságot; megismertem, hogy ez is szélnek hajhászata.
18 因为多有智慧,就多有愁烦; 加增知识的,就加增忧伤。
Mert a hol sok a bölcseség, sok a boszúság; és a ki tudást gyarapít, fájdalmat gyarapít.