< 雅歌 2 >
1 ◆新娘: 1. 我是原野的水仙,谷中的百合。◆新郎:
Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.
2 我的愛卿在少女中,有如荊棘中的一朵百合花。◆新娘:
Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.
3 我的愛人在少年中,有如森林中的一棵蘋果樹;我愛坐在他的蔭下,他的果實令我滿口香甜。
Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.
5 請你們用葡萄乾來補養我,用蘋果來蘇醒我,因為我因愛成疾:
Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.
Az ő bal keze az én fejem alatt van, és jobb kezével megölel engem.
7 耶路撒冷女郎! 我指著田野間的羚羊或牝鹿,懇求你們,不要驚醒,不要喚醒我的愛,讓她自便吧![第二幕:互相追求]◆新娘:
Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.
8 聽,這是我愛人的聲音;看,他來了:跳過山崗,躍過丘陵。
Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!
9 我的愛人彷彿羚羊,宛如幼鹿;你看,他已站在我們的牆後,由窗外往內窺望。
Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,
10 我的愛人招呼我說:「起來,我的愛卿! 快來,我的佳麗!
Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.
12 田野的花卉已露,唱歌的時期已近。在我們的地方已聽到斑鳩聲;
Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
13 無花果已發出初果,葡萄樹已開花放香;起來,我的愛卿! 快來,我的佳麗!
A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!
14 我那在岩石縫中,在懸崖隱處的鴿子! 請讓我看到你的面貌,聽見你的聲音,因為你的聲音柔和可愛,你的面貌美麗動人。」
Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!
15 請你們為我捕捉狐狸,捕捉毀壞葡萄園的小狐狸,我們的葡萄園正在開花啊!
Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.
16 我的愛人屬於我,我屬於我的愛人;他在百合花間,牧放他的羊群。
Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
17 趁晚風還未生涼,日影還未消失,我的愛人,願你仿效盟約山上的羚羊或幼鹿,向我歸來!
Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.