< 詩篇 92 >

1 安息日的詩歌。 至高者!最幸福的事情,是讚美上主,歌頌主名,
Zsoltár, ének szombat napra. Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
2 是清晨傳揚您的仁慈,是夜間宣講您的忠義,
Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.
3 彈奏十絃琴和七絃琴,隨著琵琶旋律而詠詩。
Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
4 上主,你既以你的化工使我喜悅,我就因你雙手的一切工程歡樂。
Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
5 上主,您的工程是多麼偉大,您的計劃是多麼奧妙!
Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!
6 無理性的人,不會明白這事;愚昧的人,也不會領悟這事。
A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
7 歹徒雖然一時茂盛有如青草,作奸犯科的人雖然一時顯耀,然而他們終終必滅亡,永遠沉消,
Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;
8 上主,惟有您永遠是至尊至高。
Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
9 上主,請看您的仇人,您的仇人必要沉淪;作惡的人無處棲身。
Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!
10 您高舉我的角似野牛的角,用極新鮮的油膏傳抹了我,
De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
11 因而我的眼目才輕視我的仇人,我耳朵歡樂聽見制服我的惡人。
És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.
12 正義的人像棕櫚茂盛,似黎巴嫩的香柏高聳。
Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
13 他們被栽植在上主的殿中,在我們天主的庭院裏繁榮。
Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.
14 雖已年老,仍然結果,枝葉繁盛,依舊綠茂;
Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;
15 為宣揚上主是多麼正直:我的磐石祂毫沒有不義。
Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!

< 詩篇 92 >