< 詩篇 92 >
1 安息日的詩歌。 至高者!最幸福的事情,是讚美上主,歌頌主名,
Zsoltár. Ének a szombat napjára. Jó hálát mondani az Örökkévalónak és zengeni a te nevedet, Legfelső,
hirdetni reggel a te szeretetedet és hűségedet az éjszakákon:
a tizhúron és a lanton, zeneszóval a hárfán.
4 上主,你既以你的化工使我喜悅,我就因你雙手的一切工程歡樂。
Mert megörvendeztettél, oh Örökkévaló, cselekvéseddel, kezeid művein ujjongok.
5 上主,您的工程是多麼偉大,您的計劃是多麼奧妙!
Mi nagyok a te műveid, Örökkévaló, nagyon mélységesek a gondolataid!
6 無理性的人,不會明白這事;愚昧的人,也不會領悟這事。
Oktalan ember nem tudja, és balga nem érti ezt:
7 歹徒雖然一時茂盛有如青草,作奸犯科的人雖然一時顯耀,然而他們終終必滅亡,永遠沉消,
mikor virúlnak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a jogtalanságot cselekvők – hogy megsemmisüljenek mindenkorra.
Te pedig örökké a magasban vagy, oh Örökkévaló!
9 上主,請看您的仇人,您的仇人必要沉淪;作惡的人無處棲身。
Mert íme ellenségeid, oh Örökkévaló, mert íme ellenségeid elvesznek, elszélednek mind a jogtalanságot cselekvők.
10 您高舉我的角似野牛的角,用極新鮮的油膏傳抹了我,
De magassá tetted mint a rémét szarvamat, kenve vagyok friss olajjal.
11 因而我的眼目才輕視我的仇人,我耳朵歡樂聽見制服我的惡人。
Nézdegéli szemem a meglesőimet; az ellenem támadókat, a gonosztevőket elhallgatják füleim.
Az igaz mint a pálmafa virúl, mint czédrus a Libánonban nagyra nő;
13 他們被栽植在上主的殿中,在我們天主的庭院裏繁榮。
elültetve az Örökkévaló házában, Istenünk udvaraiban virítanak.
Még gyümölcsöt teremnek a vénségben, üdék és zöldelők lesznek;
15 為宣揚上主是多麼正直:我的磐石祂毫沒有不義。
hogy hirdessék, hogy egyenes az Örökkévaló, sziklám, és nincs benne jogtalanság.