< 詩篇 88 >
1 詠【哀怨歌】 科辣黑子孫的詩歌,交於樂官,悲調歌唱。 上主,我的天主,我白天禱告,我黑夜在您的面前哀號。
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
3 因我的心靈飽受災難,我的性命已臨近陰間; (Sheol )
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol )
4 我已被列在進入墳墓的人中,我已變成與無氣力的人相同。
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 我的床榻舖在死人的中間,與葬於墳墓者的屍身作伴,您已不再記念他們,您已不再照顧他們。
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 您叫我的知己離我遠去,您使我被他們痛恨厭惡;我受他們拘留不得外出。
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 我的眼睛痛苦而憔悴,上主,我天天在呼號著您,也把我的雙手向您舉起。
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 難道您還要給死人發顯奇跡,或是去世的人會起來稱謝您?
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 難道在墳墓裏還有人稱述您的仁慈,或者在陰府內還有人宣揚您的信義?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 難道在幽暗處能有人明瞭您的奇蹟?或者在遺忘區還有人曉得您的正義?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 但是上主,我現今呼號您,我的祈禱早晨上達於您;
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 上主,您為什麼捨棄了我的靈魂?又為什麼向我掩起了您的慈容?
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 我自幼受苦,幾乎死去,受您的威嚇,萬分恐懼;
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 您使親友同伴將我離棄,黑暗成了我的家人知己。
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.