詩篇 44
1 科辣黑後裔的訓誨歌，交與樂官。 天主，我們親耳聽見過，祖先也給我們述說過：昔日在他們那一時代，你手所行的偉業。
A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
2 你為栽培他們，手驅散外人，你為發展他們，曾親自磨難異民。
Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
3 的確，他們佔領了那地，並非靠著自己的刀劍，他們獲得了勝利，並非靠著自己的臂腕；完全是賴著你的右手和你的腕能，並你儀容的光輝，因為你喜愛他們。
Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
4 你是我的天主，我的君王，是你使雅各伯打了勝仗。
Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
5 仰仗著你，我們克勝了我們的對頭，因你的名，我們踐踏了我們的仇讎。
Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
6 因我從未依恃過我的弓箭，拯救我的，也不是我的刀劍，
Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
7 而是你救我們脫離我們的對頭，是你使痛恨我們的人都蒙羞受辱。
hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
8 我們時時以天主而自豪，永永遠遠歌頌你的名號。
Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
9 然而現今你拋棄我們，使我們蒙羞受辱，你也不再與我們的軍隊，一同出征為伍；
Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
10 反而使我們在敵人，前轉身敗走，讓那些恨我們的人，劫奪俘虜。
hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
11 你使我們有如待宰的羔羊，你使我們漂流而逃亡異邦；
Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
12 你將你的子民賤價出售，你由售價並未獲財。
Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
13 你使我們遭受鄰邦的侮辱，四周人民對我們諷刺咒詛；
Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
14 你使我們成了異族的話柄，外邦人都向我們搖頭熱諷。
Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
15 我的恥辱終日擺在我的眼前，羞愧也常籠罩著我的臉面：
Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
16 因我聽到侮慢與欺凌者的聲音，又面臨仇敵和尋隙報復的人民。
gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
17 我們雖然從未把你忘記，從來沒有違背過你的盟約，但我們身受了這一切災禍。
Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
18 我們的心志從來沒有萎靡退縮，我們的腳步也未偏離你的正道；
Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
19 但你竟將我們拋棄在野犬的邊界，以死亡的陰影把我們遮蓋。
úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
20 如果我們忘卻了我們天主的聖名，並舉起我們的手朝向外邦的神明：
Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
21 難道天主究查不出這事？因為祂洞悉人心的隱密。
nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
22 我們卻是為了你，時常受傷受戕，他們竟將我們視作待宰的群羊。
Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
23 醒來！我主，你為什麼依舊沉睡？起來！你不要永遠把我們拋棄。
Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
24 你為什麼掩起你的慈顏，不顧我們的痛苦和辛酸？
Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
25 請看，我們的靈魂已俯伏在灰間，我們的身體已緊貼於地面。
Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
26 求你站起來，援助我們，因你的慈愛，拯救我們。
Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
