< 詩篇 4 >
1 詩歌,交與樂官,和以絃樂。 我公義的天主!我一呼求你,你就應允了我,我在困苦中,你曾舒暢了我。求你憐憫我,求你俯聽我禱。
Az éneklőmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára. Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!
2 顯貴的人們,你們的心要硬到幾時?你們愛慕虛幻,追求虛偽究竟為何?
Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? (Szela)
3 你們當知:上主特愛對祂虔敬的人,當我呼求上主的時候,祂一定俯允。
Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!
4 你們應戰慄,不可一再作惡,在床上檢討,且要捫心思過。
Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! (Szela)
Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
6 有許多人說:誰能使我們幸福亨通?上主,望你向我們顯你光榮的儀容。
Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!
Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint a mikor sok az ő búzájok és boruk.
8 在平安中我一躺下即刻入睡,上主,唯有有你能使我安居順遂。
Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.