< 詩篇 30 >
1 【病後感恩歌】 聖殿祝聖的詩歌,達味作。 上主,我稱揚你,因為你救拔了我,你也沒有使我的仇敵向我自誇。
Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
3 上主,你由陰府中把我救出,又使我安全復生,免降幽谷。 (Sheol )
Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül. (Sheol )
Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.
5 因為上主的忿怒,瞬息消散;上主的恩愛卻要終生綿延。晚間雖令人哭涕,清晨卻使人歡喜。
Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.
Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
7 上主,你恩待我,使我立足於穩固山岡;但是你一掩面,我便立刻感到失措驚惶。
Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.
Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
9 我如果降入陰府,我的血於你何益?灰土豈能讚美你,或宣揚你的忠義?
Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?
10 上主,請俯聽我,憐憫我;上主,求你前來助佑我。
Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!
11 你把我的哀痛,給我變成了舞蹈,脫去了我的苦衣給我披上喜樂;
Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.
12 為此,我的心靈歌頌你,永不止息;上主,我的天主,我要永遠稱謝你!
Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged.