詩篇 3
1 【困苦人的祈禱】 達味詩歌，作於逃避其子阿貝沙隆時。 上主，迫害我的人，不可勝數! 攻擊我的人，成群結隊！
Zsoltár Dávidtól, midőn elmenekült fia Absalóm elől. Örökkévaló, mily sokan vannak szorongatóim, sokan támadnak ellenem!
2 很多人論及我說：天主絕不拯救他！
Sokan mondják lelkemről: Nincs segítség számára Istenben. Széla.
3 但是你，上主，是圍護我的盾牌，是我的榮耀，常使我首昂頭抬。
De te, Örökkévaló, paizs vagy körülöttem, dicsőségem és fejem fölemelője.
4 我一向上主大聲呼號，祂便從聖山上俯聽我。
Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltottam föl, és ő meghallgatott engem szent hegyéről. Széla.
5 我躺下安睡，我又醒了，因為上主常扶持著我。
Én lefeküdtem és aludtam, fölébredtem, mert az Örökkévaló támogat engem.
6 雖有千萬人，向我圍攻，我一絲一毫也不驚恐。
Nem félek a népnek tízezreitöl, kik köröskörül nekem szegültek.
7 上主，請你興起奮發；我的天主，求你救拔，因為你擊破了我仇敵的腮頰，你打破眾惡人的門牙。
Kelj föl, Örökkévaló, segíts meg engem, Istenem! Mert állkapcson ütötted mind az ellenségeimet, a gonoszok fogait széttörted.
8 救援之恩完全屬於上主；願你的百姓受你的祝福！
Az Örökkévalóé a segítség, népedre az áldásod! Széla.
