詩篇 14

1 【無神者最愚蠢】愚妄人心中說：沒有天主；他們喪盡天良，恣意作惡；行善的人實在找不到一個！

A karmesternek. Dávidtól. Azt mondta az aljas a szívében: Nincs Isten! Elvetemedtek, utálatosat cselekedtek; nincs, ki jót tenne.

2 上主由高天俯視世人之子，察看有無尋覓天主的智者。

Az Örökkévaló az égből tekintett le az emberfiakra, hogy lássa, van-e eszes, a ki Istent keresi.

3 都離棄了正道，趨向邪惡：沒有一人行善，實在沒有一個。

Mind elpártolt, egyaránt megromlottak; nincs, ki jót tenne, nincs egy sem.

4 那些作奸犯科的人，吞我民如食饅頭；總不呼號上主的人，豈不是愚蠢胡塗？

Nemde megtudják mind, a. kik jogtalanságot cselekszenek, kik népemet eszik, a mint kenyeret esznek, az Örökkévalót nem szólították!

5 他們必然要驚慌失措，因上主喜愛義人家族。

Ott rettegve rettegtek, mert Isten az igaz nemzedék mellett van.

6 你們儘可鄙視貧苦者的主張，但上主卻要自作他們的保障。

A szegénynek tanácsát megszégyeníthetitek; bízony, az Örökkévaló neki menedéke!

7 唯以色列人的救援來自熙雍! 一旦上主將自己民族的命運變更，雅各伯必將喜慶，以色列必將歡騰。

Vajha eljönne Cziónból Izraél segítsége; mikor az Örökkévaló visszahozza népének foglyait, vigadjon Jákób, örüljön Izraél.