詩篇 13

1 【急難中的哭訴】達味詩歌，交與樂官。

Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

2 上主，你把我全然遺忘，要到何時？上主，你掩面而不顧我，要到何時？

Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? Meddig rejted el orczádat tőlem?

3 我的心情終日愁悵，要到何時？我的仇敵高居我上，要到何時？

Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?

4 上主，我的天主! 求你垂顧回答我；賜我眼目明亮，別讓我沉睡而亡。

Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra;

5 免得我的仇人說：「我已打了勝仗! 」免得我跌倒之時，敵人歡欣若狂。

Hogy ne mondja ellenségem: meggyőztem őt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok.

6 我今信賴你的愛憐；我心歡愉你的救援；我要向我恩主歌讚。

Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!