詩篇 129

1 從我少年，世人就與我為難，惟願以色列子民再說一遍：

Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

2 從我少年，世人就與我為難，然而他們卻未能將我推翻。

sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

3 又像農夫在我背上耕田，使所犁的溝畦又長又遠；

Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

4 但上主卻公道不偏，將惡人的繩索割斷。

Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

5 願一切仇恨熙雍的人民，個個蒙受羞辱，轉身逃遁！

Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

6 願他們像屋頂上的禾草，尚未吐出秀穗，就已枯槁！

legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

7 收割的人，手拿一把不滿，捆禾的人，懷抱一束不顯。

melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

8 過路的人們不會再說：願上主的祝福臨於您們，我們奉上主名祝福您們。

s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!