詩篇 120

1 我受難時一呼求上主，祂就俯聽了我的呼求。

Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

2 上主，求您救我脫離說謊者的口脣，上主，求您救我擺脫詭詐的舌根。

Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

3 您這詭詐的口舌，究竟怎樣對待付您？究竟怎樣懲治您？

Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

4 只有勇士的矢箭，還有杜松的火炭！

Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

5 我真不幸! 因為要在默舍客居住，要在刻達爾的帳幕寄宿。

Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

6 因與憎惡和平的人相處，我的靈魂已經感到太久。

Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

7 我言談無非和平，他們卻鼓勵戰爭。

Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.