詩篇 102
1 受壓迫者在憂心悲愁時，向上主訴苦訴。 上主，求您允許我的祈求，願我的呼聲上達於您！
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 在我蒙難時日，求您不要掩面迴避我，我呼號您時，求您側耳聽我，迅速俯允我。
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 因為我的日月消散如雲煙，我的骨骸枯焦如火煎。
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 我的心憔悴得枯草一般，因此我也忘記了吃我的飯。
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 因為我哀傷得過度，我已僅是皮包骨頭。
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 我好像成了曠野中的淘河，我又像成了廢墟中的鴟鶚；
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 整夜不眠，獨自哀號，像屋頂的孤零小鳥。
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 我的仇敵常不停地辱罵我，對我猖狂的人，指名詛咒我；
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 我吃灰塵當食糧，我喝眼淚當水湯；
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 為了您的義憤與震怒，您把我舉起，將我撲拋去。
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 我的日月像傾斜的陰影，我的本身好像禾草枯零。
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 然而上主，您卻永遠常在，您的名號萬也代不衰。
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 求您起來，願您寬赦熙雍，因憐憫她的時日已來臨。
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 因您的眾僕愛惜她的石頭，他們也念念不忘她的廢壚。
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 上主，萬民必敬愛您的聖名，普世列王必敬愛您的光榮。
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 因為上主必定要重建熙雍，且要顯現於自己的光榮中。
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 祂必垂顧窮苦人的祈禱，也決不拒絕他們的哀號。
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 將此事寫出流給後世，叫新生的人民讚美上主。
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 因上主由至高聖所俯視，由高天之上垂顧人間世，
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 為傾聽俘虜的哀嘆，為釋放待斃的囚犯，
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 為在熙雍傳述上主的聖名，在耶路撒冷宣揚祂的光榮。
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 那時萬民都要聚集在一處，諸邦列國也要來朝拜上主。
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 祂在中途將我的力量消滅，將我的歲月縮短；
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 我說：我天主，莫我中年夭折，但願您的歲月永留萬代。
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 在起初您奠定了下地，上天也是您手的功績。
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 天地必要毀滅，而您永遠存在，萬物必要如同衣裳一樣衰敗，有如衣服更換，都要新存化代謝；
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 但是您卻永存不變，您的壽命無盡無限。
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 願您僕人的子女居家安康，願他們的子孫在您前永昌。
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
